Az utóbbi hónapokban egy nagy kampány lehet az akadémikus, finnugor témában, keveset olvasok, és hallgatok rádiót, de most többször futottam a mellékelt cikk hangvételébe.
mivel nem vagyunk tudorai a témának, csak az érvek logikáját kontrázhatjuk.
Letagadnak olyan tanulmányokat és módszereket, amelyben sokkal komplexebb és logikusabb eredményeket mutatnak fel azok, akiket itt le dilettánsoznak, olyannyira, hogy egy sértő megjegyzés után, jogi úton próbálták kikényszeríteni az akadémiát, hogy egy nyilvános tudományos vitában vegyenek részt. Még így sem vállalták.
Egyébként fájdalmasan jellemző a vitájukra, hogy a legtöbb érv nevetségesé tevő, kifigurázó, és a legkevésbé érvet érvel építkezve összehasonlító.
Eleve nem származhat semmi jó abból, ha egyik fél nem hajlandó a másik gondolatait tisztelni. Néha ez a tisztelet nem az igazság miatt jár ki, hanem azért is mert rengeteg embert érint, ad hitet, jövőképet, gyökeret, mert a témában megjelenő könyvek hihetetlen tudát halmoztak fel rövid idő alatt, hibákkal, érzelmekkel együtt. Már csak ezért sem lehet így viselkedni, mert milliókat köpnek így szembe, és nincs az az igazság ami erre jogot adhat. Amig valaki cslekedete nem a szeretetet sugározza, nem tudom elképzelni, hogy igaza lehet, sajnálom de ezt ösztönösen így érzik a legtöbben.
Összegezve a vitát, sértő és lenéző, így kirekesztő vitába szilárd szakmai alapon miért menne bárki, ha szeretettel taníthatna is, egyértelműen letagadják az "ellen" oldal módszertani és elemzési eredményeit (A megosztás eszközével élni minden tisztességet nélkülöz), azzal szakmai vitát nem folytatnak.
Figyelmen kívül hagyják a nemzetközi kutatási eredményeket is, melyek egyértelműen nagy jelentőséget tulajdonítanak a magyar nyelvnek. A finnek is kijelentették már, hogy minden nyelv kapcsolatban van, de a finn és a magyar csak annyira mint a magyar és bármely indoeurópai, más elemzések szerint több köze van az indoeurópai hoz mint a finnhez, de ez nekünk semmit nem jelentet.
A cikkben utal a nyelvtani törvényszerűségekre, majd utána önmagával ellenkezve lekicsinyli, ha a másik oldal kapcsán merül fel.
Ha egy nyelv ragozása, ragozásának érteménye egyes elemzések szerint azonos, a alap gyökök hasonlósága és érteménye , a nevek hangtana és érteménye sok ezres számban kimutatható, akkor felfoghatatlan, hogy miért nem lehet ezzel nyilvánosan foglalkozni, esetleg megcáfolni, másképp magyarázni. Másrészt a statisztika tudománya már néhány hasonlóságra is kicsi esélyt ad a nagyszámú lehetősége okán.
A leócsárolt kutatók által sugallt kép pedig a következő. Természetes folyamat, hogy egy valaha sikeres kultúra nyelve szétterjedhetett, lásd ma az angol, elképzelhető, hogy nagy katasztrófák idején az esetleges nagy számú variációk közül csak kevés tudta megőrizni tudását, így azok terjedtek szét, sok nép történetében fellelhető az ősi egységes nyelv. A nyelvek nagyszámú hasonlósága matematikailag is feltételezi, hogy szoros rokonság kellett legyen. Tehát nem az a kérdés, hogy kinek a nyelve, mert közös, hanem az melyik őrizte meg jobban, melyikből lehet megérteni a változást.
Matematikai tény, hogy ha egy nyel ragozó formáját minél tovább megtartja, (mert minden nyelv az volt) annál inkább örzi meg a régi szavak történetét, mivel a szavakba belefagynak az ős gyökök is, melyek önállóan már nem használatosak. Addig amíg a tudatos ragasztást használják, addig az alap gyökök értelmükkel a képzett szót meg is magyarázzák, és ki ezt olvasni tudja, jobban eligazodik a világban, mert nem kell tudományos cikket olvasnia, hogy megértse hogy a hő felmegy, hogy felhő lehessen, hogy a lepke lapka szárnyakkal repül, de a pillangó a pilléhez hasonlóan rebben. Ez lehet két külön nép saját fejlődése, de mindkét népről lehet tudni, hogy azonos ősnyelvet
"Génjeiben vagy nyelvében él a nemzet?"
- Index - Kultúr - Génjeiben vagy nyelvében él a nemzet? (megtekintés a Google Széljegyzeten)
