Erősen szubjektív és nem teljes körű beszámoló a „Megtalált falu”-n elhangzott gondolatokról.
Előre bocsátom, hogy nem értékítélet, hogy ki került be a beszámolóba és ki nem. Nagyon tömény volt az egész napos, feszített program, muszáj volt néha szüneteket tartani. Ez egyben építő kritika is a szervezők felé. Talán egy picit lazább menetet kellett volna választaniuk. A kritika után folytassuk dícsérettel, ami egyaránt illeti a szervezőket és az általuk nagyon jól kiválasztott előadókat: Bár azt gondoltam, hogy jól ismerem ezt a témakört, jócskán hallottam új gondolatokat és nagyon sokszor találkoztam az ismert elképzelések számomra új, nagyon frappáns megfogalmazásával. A magam részéről nagyon köszönöm mindenkinek!
Sajnos a MÁV nem igazodott a programhoz, így Tóth Ferenc előadásának a végére értem oda. Így is nagyon szuggesztív volt a végén összefoglalt üzenet: „Azonnal váltsunk önellátó, a felesleget elcserélő, nem árutermelő kisgazdaságok együttműködő rendszerére.” Jelenleg ugyanis külszíni fejtéssel gabonát bányászunk, körülbelül ilyen szinten áll a hatékonyság. Tartósabb üzemanyaghiány - ki készül erre? Hosszabb áramszünet – ugyan ki hiszi el? Ha reálisan nézzük a közeljövőt, egyértelmű, hogy az árutermelés tévút. Az önellátást kell megcélozni és a gazdaságok közötti együttműködést, amellyel az önellátásra segíthetünk rá.
Addig is, amíg az önellátásra váltás megvalósulhat, lényeges lenne élni a kistermelők előtt frissen megnyílt lehetőségekkel, ennek a gondjairól beszélt dr. Márai Géza. Nagyon jó, hogy sok feleleges kötöttséget, és a közüzemi beszállítást akadályozó előírást eltörölték, csak kétséges, hogyan fog az 500 ezer fő és mellékállású kistermelő megfelelni ennek a kihívásnak. Nálunk boldogabb országokban a helyi közösség adja a kontrolt, ők érik el, hogy mindenki betartsa az ésszerű higiénia és a tisztességes gazdálkodás alapszabályait. Nálunk a helyi közösségek nem nagyon léteznek, nyitott kérdés, hogy fog működni az új helyzetben a kistermelők piaca, képesek lesznek-e jobbat előállítani, mint a tömegélelmiszer?
Balogh Péter előadásából számomra az volt a mottó: „Ma nem a pék süti a kenyeret, hanem a közgazdász és a marketinges. Olyan is.” Ő arról beszélt, hogy két féle világ között őrlődünk. Az egyik uralkodik ma, és (szinte) senki nem tudja kivonni magát a hatása alól. (Péter megfogalmazásában: „Ma mindenki városi.”) Ez a világ modern, fejlett, mechanikus (gépszerű), versengő, harcban van a természettel/teremtéssel, istállózó, antiteista, az eszközeit (élelem, energia, ruházat, gépek…) kívülről szerzi meg/be, földönkívüli. Meghajtója a pénz, célja a profit.
A másik világ, amelyet olyan sokan áhítunk hagyományos/szerves, fejlődő (a fejlett világ szerint tehát fejletlen), organikus, azaz élő, természetszerű, együttműködő, harmóniában van a természettel, legeltető, belső, személyes vallású, önellátó, helyi. Meghajtója a fény, más szóval a szeretet, célja az élet.
„Mindenki városi”, de lényeges, hogy ezt felismerjük. Ha tisztán látunk, eldönthetjük, hogyan építjük, építjük-e egyáltalán a „szocializmust”?
Vukics Ferenc megnyitójára Péter előadásába (szervesen) beágyazódva került sor. A számtalan közül csak 2 gondolatot emelek ki: „Magyarország nincs megszervezve. A nálunk elvégzett munka többsége felesleges.”
Leidinger Dániel, a Magyarok Szövetsége Környezetvédelmi Tagozatának vezetője beszélt az MSZ „környezetvédelmi programjáról”. Elmondta, hogy komoly meghasonlás volt számukra maga a tagozat léte is, mert implicit módon, ha ez a tagozat környezetvédő, akkor a többi környezetromboló? A környezetvédelemmel nem tagozatnak kell foglalkoznia, hanem a teljes Szövetség működését át kell, hogy hassa ez a szellemiség. Éppen ezért azt gondolták végig, mit üzennek a többi tagozatnak, hogy megvalósuljon a Börzsönyi Nemzeti Tanács által megfogalmazott-tak közül a 21.: „Minden tevékenységünkben az élő környezettel való összhangra törekszünk.” Az alapvetéseket Molnár Géza „A természet nem forrás, hanem társ!” gondolatára építették föl. A programalkotás alapja a már létező erőforrás-válság/hiány volt. Javaslataik egyrészt a szerkezet átalakításra vonatkoznak, másrészt a hiányhelyzetre való felkészülésre. Az a gazdálkodás, amelyben most 2-3-szoros terméshozam növekedést érünk el 16-szoros energia és 44-szeres vegyszer felhasználás mellett, nyilvánvalóan tarthatatlan.
A természetes rendszerek egymásba ágyazódó, önhasonló, körkörös mintázatot mutatnak Ez egy olyan univerzális struktúra, amely minden léptékben megismétlődik. (Ezt jelenti az önhasonló.) Ha a társadalom bele akar simulni a természetes rendbe, neki is ezt a felépítést kell követnie. Ez a tájhoz igazodó természetes gazdasági rend, amely egy területi és helyi közösségi alapokon működő világban spontán módon is kialakul.
Veress Nándor, Nagykörű polgármestere pontokba szedte a vidéki élet problémáit:
- A falu nem rendelkezik az erőforrásaival: Pl. ők a Tisza mellett élnek, de egy távoli kft-é a halászati jog.
„Adjátok vissza a földjeinket, vizeinket, erdeinket!”
- Nem is ismeri a falu az erőforrásait, már nem is gondolkodnak benne az emberek.
- Ami az övék, azzal se jól gazdálkodnak.
Nincs helyi gazdaság, a multik bérrabszolgát csináltak az emberekből.
- A falura jutó jövedelmeket se jól költik el.
Pl. Nagykörűn az emberek egy év alatt nagyjából 1 Mrd Ft jövedelemre tesznek szert. Ebből 4-500 MFt-ot költenek nem tartós fogyasztási cikkre. Még ezt sem helyben költik el, hanem a nagyáruházakat gazdagítják belőle. Pedig, ha ez a pénz helyben forogna, a hatása sokszoros lenne.
Hol a megoldás?:
- A legfontosabb a tisztánlátás: Észre kéne venni az embereknek, hogy ha a multinál valami 20 Ft-tal olcsóbb, azzal nem járnak jobban, mert valójában ezekkel a vásárlásokkal végzik ki lépésenként a falujukat.
- Lehetne központi keretet is találni a vidék támogatására: A Hankok pl. 32 Mrd Ft támogatást kapott. Ennyi pénzből 320 db, egyenként 100 MFt-os feldolgozó üzemet (pl. savanyító, aszaló, lekvárfőző…) lehetett volna építeni. Egy ilyen méretű üzem már elég komoly. Gondoljunk csak bele, mi hatása lehetne 320 kisüzemnek!?
Géczi Gábor a gondolatainkban és a rendszerben rejlő ellenmondásokat emelte ki: Pl. ha ma kitör valami nyavalya az állatokon, azt az állományt levágják. Esélyt se adunk rá, hogy kiderüljön, lenne-e közöttük olyan, amelyik meggyógyul vagy el se kapja, s így nem is alakulhatnak ki ellenálló fajták. Az élet maga a változás, de mi kikapcsoljuk. A fajtagyűjteményekben olyan régi fajtákat találunk, amelyek több ezer év változásait tudták követni. Nem új megoldásokat kéne keresni. Kísérletezésre már nincs idő. A bevált dolgokat kellene alkalmazni.
Ma a félelmeink akadályoznak minket a cselekvésben, nem a tunyaság. Azért félünk, mert nincs közösség, amely oda tudna állni mellénk. Számtalan iparág épül ezekre a félelmekre, pl. biztosítást kötünk, nyugdíjra gyűjtünk. Ne ezekre alapozzunk, hanem higgyünk magunkban, próbáljuk meg, hogy oldódjanak félelmeink!
Kovács Gyula a régi magyar gyümölcsfajtákról beszélt elsősorban az Őrségre koncentrálva. A Göcsejben/Őrségben, előfordult, hogy az ellen a vetést kiprédálta, ilyenkor a gyümölcs maradt egyetlen tápláléknak. Ez a terület szabad várjobbágyok kis gazdaságaiból állt. Az élet minden területére meg voltak a megfelelő gyümölcseik, s meg volt hozzá a felhasználási kultúrájuk is. (Pl. miből készült ecet, mit aszaltak, mit ettek frissen, mit tároltak…) S ezek a fajták falvanként akár nagy eltéréseket mutattak. Eddig több, mint 600 fajtát gyűjtött és még nem ért a végére. Közel egy tucat apró génbank működik az Őrség-Göcsej-Hetés területén. Ezek a tündérkertek. Ugyanakkor a (régi táj)fajtáknak a szaporítása ma a törvény által tiltott!
Orosz Mihály Zoltán, Érpatak polgármestere 10 pontban sorolta föl, következetességük hogyan teremtett rendet. A legfontosabb lépés, elfelejtettek minden sztereotípiát. Nincsenek más különbségek, csak kétféle ember van: Aki építi Érpatakot és aki rombolja. A másodikkal addig harcolnak, amíg vagy abba nem hagyja a romboló tevékenységet vagy el nem költözik vagy börtönbe nem kerül. A közösség szabályait először mindenkiben tudatosítják, majd zéró toleranciával betartatják. Nincs kivétel, minden szabály mindenkire egyformán vonatkozik. Az, hogy valakinek hátrányos a helyzetet, lehet magyarázat, de nem mentség. Így pl. nem kötelező ingatlant fenntartani a faluban. Ha valaki az ingatlantulajdonosságot választja, akkor köteles kommunális adót fizetni, a portáját rendben tartani. A szabályok betartása érdekében vállalják a legnehezebb konfliktusokat, sőt általában ezekkel kezdik az intézkedéseket, mert a legrenitensebb emberekkel szembeni fellépés erősíti a közrendbe vetett bizalmat és eltántorítja a kisebb stílű csirkefogókat a szabályok áthágásától. Az összes hatóságot szövetségesüknek tekintik, de ha nem teszik a dolgukat, akkor velük is felveszik a harcot és kikényszerítik, hogy a törvény által előírt lépéseket tegyék meg. A hatóságok intézkedéseit azzal segítik, hogy egyetlen szankciót sem hagynak elévülni, mindet figyelemmel kísérik.
Lantos Tamás, Markóc polgármestere az alkalmazkodó gyümölcsészetet mutatta be. Bevezetésként ő is beszélt az élet rendjéről, amely a táj, a falu, a közösség, a család rendje. Az egészben részek vannak, pl. a tájban a települések. A természetes rendben az egész szab funkciót a résznek. S ez a szerkezet ismétlődik lefelé, minden szinten. Az önellátás azt jelenti, hogy vissza kell adni a falunak az egység szerepét, hogy a települések meg tudják határozni a saját sorsukat. Ez az önellátás tágabb értelmezése. Ide tartozik az saját élelmiszeren, vízen és energián kívül pl. a saját kultúra és saját közösségi rend megteremtésének képessége is. Az Ormánság az ország legígéretesebb része, csak az itt élők nem képesek élni a lehetőségekkel.
Az alkalmazkodó gyümölcsészet tulajdonképpen egy kényszerpálya. A sok-sok elem olyan rendszert képez, hogy együttesen ellenállhatatlan vonzerőt gyakorolnak, ezért az emberek nem tudnak rosszul viselkedni/működni: Közösségi szaporítókertet működtetnek, ebben 100 fajtából 4-5 oltványt nevelnek évente, ez 500 csemete. Ebből már a környező településekre is jut. A zöldséges kert és a baromfi is része a gyümölcsöskertnek. Ezt támogatják azzal, hogy régi fajta baromfikat, palántákat és vetőmagokat is adnak az embereknek. A palántát a községi fóliasátorban nevelik, és vetőmagot is termelnek. A termelési kultúra megszerzésére ingyenes képzéseket szereznek, erre szereznek külső támogatást. Az értékes, régi kertek fölött gondnokságot vállalnak, ha a gazdája nem képes megfelelően kezelni. Lekvárfőzőt és aszalót építenek, amelyet a helyiek ingyen használhatnak, vagy helyettük önköltségesen megcsinálják a feldolgozást.
Hamvas Gábor szerint ha ma lelkesedünk valamiért és igyekszünk megvalósítani, akkor ez a mostani intézményrendszerbe ágyazódik be automatikusan, s ez az intézményrendszer tönkreteszi legszebb elképzeléseinket is. Nem a magántulajdon a baj, hanem a magán érdekek kontroll nélküli érvényesülése, ami egy rendszerhiba. Kiküszöbölésére közösségi intézményeket, közösségi kontrollt kell létrehozni. Az ötletet általában a magánlelkesedés adja, de a közösségnek kell felügyelnie a folyamatokat. Ehhez például egy beruházás során szét kell választani és más szabályokat kell alkalmazni a cselekvő személyre, aki ott él helyben és a pénzügyi befektetőre. A közösség számára fontos beruházások akár külső nagybefektető nélkül, nagyon kis egyéni befektetések összeadásával is megvalósíthatóak. A Világfa Szövetség az ilyen megoldásoknak keretet adó rendszeren dolgozik.
Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek ombudsmanja beszámolt eddigi eredményeikről, pl. hogy eddig sikeresen lobbiztak a Tápiószelei Agrobotanikai Intézet érdekében. Ez Európa harmadik legnagyobb fajtagyüjteménye, példátlan értékű nemzeti kincsünk. Sajnos veszélyben van. Nagyon lényeges gondolata volt, miszerint hogy ha rosszul csinálunk valamit, a jó lépés is káros. Ilyen pl. a lock-in (bezáródás), amikor megvalósul egy beruházás, de nem a megfelelő színvonalon. Felállványozzák a házat, szigetelnek és bevakolják. Ha az a szigetelés csak 10-20%-ot fog meg, holott 80 %-ot is lehetne, az nagyon nagy baj, mert ez a beruházás hosszú évekre „bebetonozza” a nem elégséges szintű szigetelés miatt megmaradó energiapazarlást.
Végül felsorolta, milyen nehézségek vannak a vizet, az energiát és a termőföldet érintő jogi szabályozás jó irányba terelésével. Így pl. megemlítette a Vásárhelyi tervet, ami egy csoda volt, a nemzetközi szakma felkapta rá a fejét, de közbelépett a vízgazdálkodási lobbi és néhány betonteknő lett a szép tervekből.
Elhangzottak mindezek 2010. augusztus 13-án, Bösztörpusztán, a MOGy-on.
Almássy Tamás
Posted via email from vilagfa's posterous
