Oldalak

2011. április 20., szerda

Bizalom hiánya (szerves-tarsadalom@googlegroups.com)

Bizalom hiánya
ghamvas@gmail.com üzenete:
Vitalap: https://wave.google.com/wave/waveref/googlewave.com/w+EupKDOJOA


Bizalom hiánya

Téma: A bizalom rendszerszintű eltűnésén töprengünk és, a beavatási- vagy tudáshatalom jellemére jutunk. Tesszük ezt a az ELTE bizalom diskurzusa kapcsán >>>


Bizalom hiánya

Szabály, amit az alábbiak alapján kiemelünk:

A közösség létbiztonsága:

Társadalom vagy közösség:

A bizalom vak:

A bizalom lebomlása:

1. Szabad energia:

Kilépés a közösségből:

2. Jelképek:

Összegzés a tudáshatalomról:

Szabály amit az alábbiak alapján kiemelünk:

§ A bizalom uralma:  A szeretetet hatalomra juttatni  csak a bizalom feltétlen és korlátozás nélküli döntési jogával lehet, mely így az élet minden területén beavatási hierarchiát épít.

Azt mindenki felismeri, ha valaki szeretőn, mesterként viszonyulnak hozzá, a hatalmat viszont soha nem látja vagy érti. Az ilyen hierarchiák a szeretetben lévőket emelik felettesnek. Természetesen ez a gazdálkodás forráselosztásának tökéletes intézményével együtt értelmezhető .


A közösség létbiztonsága

Egy közösség annyival tud többet az egyéni létnél, hogy olyan körülmények között is létbiztonságot tud nyújtani, ahol egyénként már nem, vagy csak sokkal rosszabb körülmények között.

A közösség, próbálkozásainak tapasztalatán, szerves fejlődés eredményképpen olyan társadalmi testet épít, amely összetett folyamokat képes végrehajtani létbiztonságuk emelésére, szokásokkal, hagyományokkal, szabályokkal alakítva ki az egyénekből a közösség egységét, lényét, tudatosságát, Testét.

Az egyének nem lépnek ki ebből a kötöttségből, mert megtapasztalják, hogy nincs élettér ezen kívül, vagy csak sokkal rosszabb. A kiszakadás eleve beavatás, ami megfelel egy halál élménynek, vagyis kevesen képesek megtenni. A közösségben a szabadság nehezen értelmezhető, mivel közösség csak attól él, hogy nem szaladnak szét  tagjai, szervei , sejtjei, nem betegségként, daganatos versengésben működnek. Szellemi síkon marad szabadság, mely a “mutáció”, avagy a teremtő önépítés és szakrális felettes tudatok világának felfedezése, egy szabad dimenzióban való helyfoglalás. A helyfoglalás megtetstesülés, melynek szabad volta csak végességének felismeréséig élhető, de szerető ember már ezzel a tudattal gazdálkodik és tanít, hogy ne ismétlődjön meg az amibe most kerültünk.


Társadalom vagy közösség:

Egy közösség és a mai társadalom között a különbség az, hogy ott a beavatottak, a hierarchiában fentebb lévők a szülő szeretetével viszonyulnak a közösség még tanulásban vagy létfenntartásban lévő tagjai felé, ahol minden intézmény ennek hatalomra juttatására jött létre a legmagasabb szinten. Egy ilyen közösségben a szeretet (amit a legkönnyebben ismer fel mindenki) adja a bizalmat. Ilyen közösségben mindig  mindenkinek van Mestere, aki bevezeti őt a következő léttörvénybe (nem csak a család szintjén), a valós teremtésbe, gazdálkodásba. Ilyen közösségben a legfőbb élet-öröm és cél adni, tanítani, [1]ez adja a közösség tagjainak a létbiztonságot, amiben semmivé foszlik a lét-félelem, az ego maradék élettere, hogy  jobb mesternek látszódjon mint ami.

A bizalom vak:

A bizalom jellegénél fogva csak vak lehet, alapja a tapasztalás és a szeretet érzése lehet. Jelen világunkban a szeretet érzése már rég hiánycikk, így ami mostanság működteti a Világot az a tapasztalatban való bizalom. Abban például, hogy az amúgy rabló, és versengő társadalomban, ami jelenleg nem közösség, bizonyos feltételek mellett teljesülnek elvárásaink: kifizetik a munkánkat akkor is, ha érzem, hogy a munkáltatóm semmilyen szeretetet nem ápol felém, ha tudom, hogy igazságtalan a viszony, hogy rovásunkra keresik létbiztonságukat egyénként, vállalkozásként. Ez nem embertársunkban való bizalom, hanem hideg számítás.

Húsz év egy ember életében sok idő, az alatt minden bizalma elpárolog, mert kipróbált, megélt sok mindent, elszállt a rózsaszín köd, és jelenleg igen látványos végforgatókönyvek látszanak, a számítások egyre nagyobb tömegeknél nem jönnek be.

Ennek a mérhetetlenül romlott és létpusztító rendszernek csak végtelen szabad-energia tudja biztosítani, hogy a tömegeknek is mindennap több jusson a morzsákból, ami vakká tesz, hamis létbiztonságot nyújt, és lehetőséget ad annak a naiv képnek, hogy holnap nekem is bejön, és én is gazdag leszek. Ez persze nem gazdálkodás, hanem rabszolgaság, ahol rabszolga tartó lehetek, de a teremtéstől és a valódi hatalomtól elérhetetlen mesze.

Jelen világrend két okból is vesztésre áll. Egyrészt nem tudja finanszírozni magát, másrészt éppen ezért a romló körülmények a megértés igényét ébresztik fel, ennek eredményeképen hatalma láthatóvá kezd válni, mely egyben legyőzetését is jelenti.

A bizalom hiánya rendszer szintű probléma és tapasztalás, ami azt jelenti, csak a rendszer gyökeres megváltoztatása teremthet új helyzetet.

A bizalom lebomlása:

Ha közösségi rend volt már, hogyan bomolhatott le?

Két nagyon jól elkülöníthető okot lehet a közösség lebontásában megfigyelni.

  1. Valamely természeti szabad energia felfedezése, (mely az esetek többségében rendszerhiba eredménye a teremtésben, vagy idegen anyag:)), mely lebontja a rá épülő létformát, bár ez lehet egy nagyobb terv része.
  2. A jelképek és a valóság eltérésében létrejövő szabad energia, ami a hatalom másik forrása.
  1. A további feltételek mindig adottak: a tudás hatalma és a döntés szabadsága.

Vegyünk egy minden szempontból tökéletes közösségi létformát, ahol a lét olyan mint amit a családban látunk, vagy mint a testben a sejtek közössége. Ami egy állandó környezetben, a közösségi rend építésével elérte a maximális jóllét szintjét.

Ha instabil vagy szabad energia nem állnak rendelkezésre, a közösségi létnél nem találhat senki jobbat, így értelmetlen, hogy kilépjünk, leépítsünk.

1. Szabad energia:

Az természeti szabad energia megtalálása mindig egy beavatódási folyamat, valami olyan tudásba, amit más nem tud. Lehet az egyén, szellemi csoport, nemzetség, gazdasági csoport is, de az alapja mindig az egyén.

(A beavatás nem misztikus dolog, pont olyan mint rátalálni egy aranyrögre a homokban, nem tehetség és kiváltság kérdése. Legtöbb esetben a közösség teremti meg a feltételeit, hogy rátalálhass, hogy kutathass. Persze a homokban az aranyrög nem ott van , ahol a közösség táncol, oda el kell jutni, ami egy út, ahogy Jézus is kiment a sivatagba.)

Tudás-hatalom:

Fogadjuk el, hogy van szabad akarat, és egymillió emberből egy biztos a hatalmat választja, és a felfedezett tudással visszaél.

Ilyen tudás lehet új természeti kincs felfedezése, rátalálás egy hatékonyabb haszonnövényre , távoli területek lehetőségei, leigázása, kereskedelmi lehetőségei, olaj, szén, napenergia, szél-energia stb. Minden ilyen szabad energiának van egy kegyelmi ideje, ameddig a rendszerben általa generált anomáliák nem látszanak.

Kilépés a közösségből:

Ez a " nagyon ritka emberi viselkedés" :) (na jó, Istentől kapott legfőbb ajándék a szabad akarat), a tudás birtokában, sunyin lapít, olyan beavatási pozícióba került, ahonnét rálát a közösségre, de ő láthatatlan, mert olyasmit tud, ami a közösség fogalomtárábán nem létezik. Újszülöttek felett a szülő, aki láncra köti gyermekét, és nem avatja be a teremtés tudásába, mint ahogy a Bibliában nem avatták be Ádámot és Évát. (csak hogy a máglyát is érzékeltessük, szemben a magyar hagyománnyal[2])

Ez a lény (egyén, vagy egyének sokasága) kiszakítva magát a közösségből, a birtokába került szabad energiával, manipulálva a tudatlanokat jobb életkörülményt ér el, mint azok akik a közösség testében maradtak, akiket megvezetnek.

Gazdagsága láthatóvá válik, titok nem marad rejtve, így a közösség testéből természetes módon kezdenek a sejtek az új lehetőség szerint egyénileg boldogulni (senki sem menetel egy csapatban, ha látja, hogy anélkül egész nap heverészhet a gazdagságban).

Minél nagyobb ez a hatalom, annál kisebb az esélye, hogy a gondos szülőként viselkedők a közösség forrás-elosztó rendszerébe tudják vonni az új lehetőséget, hiszen hatalmas gazdagsággal tudja hitelteleníteni a jóakaratút.

Viszont az új forrás használata nem közösségi, így versenyezni kell érte. Amíg szabad a pálya, még boldog vigyorgásban odébb mászom, ha netán túl közel kerül valaki más, de ugye véges világban ez nem tart sokáig és kezdődik a bunyó. Ebből következik, hogy a beavatottak minden módon gátolják a tudásra jutást, igyekeznek elé menni a dolognak, és leigázni a közösséget, hogy esélye se legyen vele versenyezni.

2. Jelképek

A valós világ jelképezésére létrehozott bármilyen eszköz hatalmas veszélyeket rejt, mivel tökéletesen soha nem sikerülhet, így a jelkép és a valóság elcsúszásán született virtuális térben rekedt energiából az abba beavatódottak forrást és hatalmat kapnak. Mivel ez egy összetett intézmény, megérteni sokkal nehezebb, elrejteni még könnyebb mint a természeti kincseket.

Ugyanaz a folyamat zajlik a jelképek hibáján született "szabad energián", mint a természeti szabad energián. Ezt csak azért emelem külön ki, mert ekörül még több a félrevezetés.

És mert nem a kamat az oka a bajnak. Jelen társadalmi rendszerünk minden eleme egyenértékűen rabló a kamattal, mely logikus kényszerlépésként keletkezett, így ezek következmények és eszközök. Ugyanilyen a profit, a magántulajdon, vállalkozás, a tudás kezelés, forráselosztás, közteherviselés, stb.

Vagyis aki a jelkép kölcsönzés vagy más hiba javadalmát megtapasztalta, nem osztotta meg a közösséggel, hanem elrejtette eme  tudást, így nem születhetett közösségi megoldás a jelképek forrás elosztására. Döntésükkel kiléptek a közösségből.

Mivel ezen hiba rettentő gyorsan központosítja a javakat, az elkeseredés rendszeresen cselekedni akar. Ezt az energiát, ha nem tudják lefolyatni, igyekeznek úgy irányítani, hogy a valós hiba rejtve maradjon, átrendeződés után újra élvezhessék annak hatalmát.

Összegzés a tudáshatalomról és a bizalomról:

Lényegében azt lehet mondani, hogy a legnagyobb veszélyforrás a tudáshatalomban van, ami kivédhetetlen, ha valami nagy dologra jön rá és úgy dönt hogy a világ ura lesz:)

(Minden intézmény használata közben ismerszik meg, a hibák felfedezése midig a tudás hatalmába kerül. Ez olyan mint a genetikával játszani, hogy milyen következménye lesz, előre csak feltételezés, modell amit megtapasztalunk.)

Ennek működéséből azt kell látni, hogy ez is hierarchiát épít, és minden hatalomnak az a lényege, hogy azoknak akiken  gyakorolják láthatatlan marad. A legnagyobb veszély, ha erről még beszélni sem lehet, ha minden hamis közbeszed tagadja ennek természetes létét.

Jelen bizalomatlanság nagyon fontos, mert ez adja a mércét, mert már nem ülünk fel akárminek, készenlétben vagyunk, keressük és várjuk az új jövőképet. rengeteg lelkesedés indul el a ma szemléletével és nem kap már bizalamat. Csak azért nem mozdul meg látványosan semmi, mert még senki nem adott új, hihető, érthető, működő jövőképet. Se a mai hatalom, sem az útkeresők.

Nagyon kell szurkolni s dolgozni, hogy ne a mai hatalom találjon előbb egy majdnem jó megoldást, hanem tényleg a szeretet, a gazdálkodás, a látható  beavatási utak, a természeti minta legyen az akarata a következő teremtő hatalomnak.

Legyetek bizalmatlanok, kritikusak, modellezzetek és próbálgassátok ki elképzeléseiteket. Ne féljetek elengedni a láncokat, mert csak úgy jöhettek vissza a hírrel, ha elmentek keresni, ez a hajó már süllyed.


Szeretettel:

Hamvas Gábor

Telegdy Balázs


Részedről már mehet?:

Vitalap:

https://wave.google.com/wave/waveref/googlewave.com/w+EupKDOJOA


[1]Hamvas Béla: A láthatatlan történet

,,A boldogságot csak az bírja el,aki elosztja,A fény csak abban válik áldássá,aki másnak is ad belőle.Mert amikor bennünket elküldtek,az  útrabocsátó Hatalom így szólt:

Rád bízok minden embert külön,kivétel nélkül mindenkit,segíts,adj enni,adj ruhát,mindenkire vigyázz úgy,mint magadra,és ne hagyd a sötétségben elmerülni.

Amit szerzel,amit elérsz,amit tudsz,amit átélsz,osszad meg.Az egész világ a tiéd.Szabad vagy a kövektől az éterig.Ismerd meg,hódítsd meg,senki se tiltja,de jaj neked,ha magadnak tartod.Elbocsátlak téged is,mint mindenkit:felelős vagy minden emberért,aki veled él,s el kell számolnod minden fillérrel,amit magadra költesz,minden örömmel,amit magadba zártál,és minden boldog pillanattal,amit magadnak tartottál meg.Most eredj,és élj.mert a világ a tied"

[2]BADINY JÓS FERENC, Sorsdöntő államalapítás, 36 oldal: (könyv letöltése)

Tanuljátok meg, tudásra vágyók: Istenünk-Urunk rendelkezését, melyet ide

írtam.

„Egyetek e fa gyümölcséből, mert ez a TUDÁS FÁJA, melyen át Nektek

égi hatalmat adok. E fa addig termi gyümölcsét, míg megszerzitek mindazt a

tudást és bölcsességet, mely szükséges nektek ahhoz, hogy a Föld Urai

legyetek. Mert nektek adom ezt a földet minden fájával, növényével és a rajta

lévő minden teremtményével. Uralkodjatok rajta, tegyétek azt az én országommá

az én erőm által, melyet Lelketekbe adtam. Szaporítsátok be azt istenfiúkkal

és istenlányokkal azon öröm által, melyet Nektek adok az egyesülés nagy

boldogságában."


A Google Dokumentumok segítségével egyszerűen hozhat létre, tárolhat és oszthat meg online dokumentumokat, táblázatokat és prezentációkat.
A Google Dokumentumok logója

Posted via email from vilagfa's posterous

2011. április 8., péntek

Helyi pénzek MNB vélemény

A helyi pénznek nevezett utalványok kockázatai - MNB-szemle
2011. április 08. péntek, 09:31 |
MTI 2011. április 8., péntek 9:31

A "helyi pénznek" nevezett utalványok birtokosai kockázatokat kénytelenek elviselni, miközben ezen utalványok nem rendelkeznek a már meglévő törvényes fizetőeszközökhöz képest olyan extra tulajdonságokkal, amelyek miatt elősegítenék a kibocsátók pozitív célkitűzéseinek elérését - áll a pénteken megjelent MNB-szemle egyik cikkében.

Mostanában sokat hallani a "helyi pénzekről": a soproni kékfrankos, a rábaközi tallér, a pécsi korona, a debreceni

fantallér, a veszprémi korona egyaránt a közelmúltban indult kezdeményezés - írja bevezetőjében a szerzőpáros, Helmeczi István Nándor és Kóczán Gergely. A tanulmány rögzíti: utalványról van szó, amelyet előszeretettel hívnak "helyi pénz"-nek.

Noha több helyi pénzről lehet hallani, a gyakorlatban egyedül a soproni Ha-Mi-Összefogunk Európai Szövetkezet által kibocsátott "Kékfrank" fantázianevű utalvány működik. Egy kékfrank utalvány egyenlő egy forinttal, viszont 2 százalék + áfa jutalékot vonnak le attól az ügyféltől aki ismét forintra szeretné visszaváltani a kékfrankot. Az utalványok ellenértékét a Ha-Mi szövetkezet a Rajka és Vidéke Takarékszövetkezetnél helyezi el betétként.

Az MNB-nek van információja a kibocsátott utalványok mennyiségéről, azonban egyedi adatról lévén szó, nem hozható nyilvánosságra - írják a szerzők.

A szövetkezeti tagok elsősorban Sopron környékiek, de a honlapja alapján Székesfehérváron, Budapesten, továbbá Ausztriában is vannak elfogadóhelyek. Az elfogadóhelyek egy része 5-15 százalékos kedvezményt ad a vásárlónak kékfrank használata esetén.

A tanulmány megállapítja: a "helyi pénz" egyik sokat hangoztatott előnye: a helyi lakosok és vállalkozások helyben történő vásárlásai következtében bekövetkezett forgalomnövekedést nehéz kimutatni, mivel az adatok alapján a lakosság és a vállalatok is elsősorban helyben költik el a pénzüket. Így az ilyen kezdeményezésektől önmagában nem fog a boltok, szolgáltatók bevétele megnőni.

A másik - látszólag pont ellentétes - ok az, hogy mára már a gazdasági munkamegosztás, a specializáció sokkal intenzívebb, mint száz éve volt, és még a Magyarországnál nagyobb, földrésznyi országok sem képesek minden szükségletüket megtermelni maguknak, nemhogy egyes városok.

Ez azt jelenti, hogy a helyi boltok részben más településekről, országokból szerzik be az árusított termékek nagyobb részét. Vagyis a lakosság a helyi kiskereskedőknek fizet ugyan, de az ezt az összeget áttételesen más városban, országban található termelőnek "utalja át".

A szerzők ezek után a hitelkockázatokra hívják fel a figyelmet. Az utalványt elfogadók két hitelkockázattal is szembesülnek. Egyrészt az utalvány kibocsátójának a kockázatával, tehát azzal, hogy az utalvány kibocsátója csődbe megy vagy fedezetlenül bocsát ki utalványt, és az utalvány birtokosai korábban befizetett pénzük jelentős részét nem kapják vissza. A másik elem az utalványok fedezete mögött álló hitelintézettel kapcsolatos kockázat, vagyis annak a kockázata, hogy a fedezetet kezelő hitelintézet csődbe megy.

A tanulmány végül megállapítja: az utalványok birtokosai kockázatokat kénytelenek viselni, amelyeknek szabályozás és felügyelet hiányában csak a kibocsátók önmérséklete szab határokat.