Izland körül nagy a csend
Nagy találmány a modern média.
Tevékenységének eredménye legtöbbször maga a pénz,amit valakik megnyernek,míg mások elveszítenek éppen a média tevékenységének hatására.
Pénz és média között működik a kölcsönhatás.
A médiát a pénz mozgatja,míg a pénzt sok esetben maga a média.
Azt,hogy mi a hír és mi nem az,az dollárban és euróban jól kifejezhető.
Ha éppen arra van szükség a pénz érdekében a valóságból éppen annak az ellenkezője lesz a hír.
Ezt tapasztaltuk olvasva egyes nyugati lapok tudósításait a közelmúlt tüntetéseiről.
Felcserélve a békemenet és az Opera előtti tüntetés képeit az előbbit kormány ellenes az utóbbit kormány melletti tüntetésnek nyilvánították.
Igy lett a hatalmas békés tömeg kormány ellenes az anyázók,nácizók csürhéje pedig ellentüntetőkkel megspékelt kormánypárti megmozdulás.
Pontosan az ellenkezője annak,ami valójában történt.
Ez lett a hír azoknak,akiket meg akarnak győzni arról,hogy rossz úton jár a magyar kormány,de máris nagy az ellenzéke,mert nem „demokratikus” és nem „hiteles”.
Aki nem „hiteles” az ellen bizony nagy tömegek tüntetnek.
Valójában azonban az fáj,hogy e hírferdítő média tulajai nehezményezik a jövedelmeket a hazaiak javára kissé átcsoportosító intézkedéseket,
de erről nem szólnak,inkább hírt ferdítenek,hogy ezzel szerezzenek szimpátiát.
A pénzérdek tetten érhető.
A pénz érdekében tett tényferdítés,vagy megmásítás azonban semmi ahhoz képest,amit a média az elhallgatásokkal el tud érni.
Igaz ezek inkább a kármentést szolgálják.
Erre iskola példa Izland esete.
Izlandról 2008-ban nagyon sok szó esett,pedig kicsi ország,mindössze 320 ezer lakóval.
Izlandot együtt emlegették mint pénzügyi katasztrófa országot Görögországgal.
Simor és Oszkó is e példákat sűrün emlegetve vette a repjegyet Waschingtonba gyors pénzinfúziót kérve.
Görögország még mindig a szégyenpadon űl,jobban,mint valaha Izlandról meg semmi szó nem esik.
Talán megoldódtak a gondok?
Ha igen miként?
Vagy még nagyobbak a bajok és ezért a nagy hallgatás?
A válaszhoz vegyük sorra az izlandi történetet.
2003-ban privatizálták az izlandi bankokat,mind a hármat a washingtoni konszenzus(globalizáció,privatizáció,dereguláció) jegyében.
Az új magántulajok azonnal a húrok közé csaptak,éltek a dereguláció adta lehetőségekkel.
Már 2003 végére a bankok összesített főőszege az izlandi GDP kétszeresére rúgott.
(Az érték nálunk kb 60%)
A források jórészt külföldről és könnyen jöttek.
Gyurcsány is szólt „öszödi példabeszédében” a nemzetközi pénzpiac nagyvonalu pénzbőségéről.
Az izlandi újbankárok sem panaszkodhattak.
2007-re a bank ok már az izlandi produktum kilencszeresére híztak.
A 320 ezer izlandira begyült vagy 60 milliárd dollár külföldi adósság,amit nem az izlandiak,hanem magánbankok csináltak.
2008-ban jött a kármentő IMF és az északi országok és felkínáltak 4,5 milliárd dollár hitelt,de feltételekkel.
A terheket minden izlandinak a csecsemőig olyan mértékben kellett volna vállalnia,mintha fizetné egy 100 ezer eurós 5,5%-os euró kötvény éves kamatát azaz 5500 eurót évente 15 éven keresztül.(családonként kb. évi 6,5 millió forintot)
Kitört a népharag és a kormányt elsöpörték.
Azóta új kormány van és a felelősnek tartott volt miniszterelnök ellen folyik a büntető eljárás.
Az IMF és a hitelezők természetesen befagyasztották a hitelek folyósítását.
A kormány pedig 2010 márciusában népszavazást tartott,hogy a nép kíván e a bankok helyett fizetni.
Nem akart.
Ráadásul az ügy még ezen felül is nagyon pikáns.
A csalárd bankok az utolsó körben külföldiektől vettek fel magánbetéteket(angoloktól és hollandoktól) magas kamatokat ígérve,visszaélve,
hogy az állam Izlandon is 100 ezer euróig garantálja a betéteket teljes összegben.
A bankok az állam kontójára hazardíroztak,gondolva,ha buknak,majd az állam fizet és beszedi a néptől .
De nem így lett.
Működésbe lépett a népszavazás intézménye.
A pénzügyi felfordulás miatt az izlandiak is új alkotmányt akarnak.
A szövegezésnek azonban egy különös-ám rendkívül demokratikus- formáját választották.
Minden büntetlen előéletü felnőtt,aki rendelkezik 30 választói joggal rendelkező polgártársa ajánlásával egy testületbe került, úgy 520-an.
Belőlük véletlen kiválasztással kiemeltek 25 főt, akik koordinálják a munkát.
Mindenki adhat javaslatokat interneten.
Izlandon gőzerővel működik a részvételi demokrácia,aminek még a lehetőségétől is elájultak a demokrata világpolgárok,
amikor a görögök is szavazni akartak az euró övezetben maradásról,vagy távozásról.
Görög és olasz honban már a képviseleti demokráciára sincs szükség helyette „szakértői” demokrácia dívik.
Az izlandi példa azért tanulságos,mert erőt ad a „szakértői” kísérletek megakadályozására és a választott 2/3 melletti kitartásra.
Érthető,hogy a média miért hallgat,mert a példa ragadós lehet,csak a hallgatással tud segíteni iker testvérének a pénznek.
Boros Imre
közgazdász
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése